"Ne jöjj el sirva siromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelid esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyiló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Siromnál sirva meg ne állj,
Nem vagyok ott, nincs is halál."
Mary Elizabeth Frye
1 megjegyzés:
Ők a szívünkben élnek tovább....
Megjegyzés küldése